Ez a második inspiráló dolog a könyvem születésével kapcsolatban.
Ezzel is úgy voltam, mint sok minden más dologgal kapcsolatban az életemben. Nagyon szeretném, de nem elérhető számomra. De a pozitív gondolkodás segít és tudom, hogy egyszer majd eljutok oda is. Addig is a könyvemen keresztül érem el.
Szeretnék sétálni a keskeny kövekkel kirakott utcákon és betérni egy-egy helyi boltba ahol illatos levendulaszappanok kaphatók vagy éppen helyi festő tájképeiből hazavinni egyet emlékbe. A hangulatos kávézók teraszáról figyelni a turistákat magamat franciának képzelve.
A legalább tizenöt, húszperces sétával eljutni a szőlősor egyik végéből a másikba közben élvezni a természete hangjait a füledbe duruzsoló rovarokat, a magasban elsuhanó felhőket vagy éppen a provence-i helyi embereket akik olyan hangosan kiabálnak a szőlősorok között mintha haragudnának egymásnak. De hát ha nem értik egymást máskülönben. Érdekes hogy ezek után a hosszú munkával töltött napok után amikor kis helyiségbe szorulnak sem tudnak megválni fülsértő hangjuktól.
A piacokon magamba szívni az illatokat és a velük járó hangulatot. A kihívást hogy ezekből ételeket állítsak elő.
Les Baux de Provence
Aix-en-Provence piac
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése