A francia konyha méltán híres a fűszereiről, mártásairól. Csak hogy pár híres ételt, alap ételt említsek: Hagymaleves, besamelmártás, pástétomok, különleges sajtok, foie Gras (libamáj). Itt kell megemlítenem a csigát és a békát is amit előszeretettel készítenek és még fesztiválokat is rendeznek köréjük.
Reggelire tejeskávét vagy kakaót isznak mellé péksüteményt csipegetnek ami leginkább a croissant és az ehhez szükséges vaj, persze igazi francia, dzsem, méz.
Az ebéd könnyű, ma már alkalmazkodott a modern élethez, bár vidéken még mindig a hagyományokat fojtatják. Könnyű salátákat, előételeket, húsételeket esznek mártással, párolt zöldséggel.
A vacsora szentsége az ami megmaradt, ilyenkor gyűlik össze a család és beszélik meg az aznap eseményeit. A legfontosabb étkezés négy fogásból áll, még a leghétköznapibb családoknál is. Leves ritkán kerül az asztalra, inkább télen és csakis vacsorára. A húsleveset pot-au-feu-nak (forró fazék) nevezik mivel kőedényben vagy vasfazékban készül. Könnyű előétellel kezdenek, aztán jönnek a frissen sültek vagy hideg húsok, sajtfélék, gyümölcs és végül az édesség.
A bor elengedhetetlen része az étkezéseknek. A legtöbb helyen minden ételhez külön borokat is kínálnak.
Vajjal és olívaolajjal sütnek. Leginkább friss zöldfűszereket használnak fel, de csak annyit,hogy nem nyomja el az étel igazi ízét. A nálunk legtöbben használt fűszerpaprikát azonban ritkán és igen keveset használják. Húsok közül a marha, borjú, bárány, szárnyas és vadhúsok a kedveltek amit sütnek vagy grilleznek.
Előkelő helyen szerepel még a hal és a tengergyümölcsei is, hiszen a tengerpartjának hossza többszöröse a szárazföldi országhatárnál.
A ételekhez maguk szerzik be a friss hozzávalókat a piacról, hentesüzletből. Mindig az évszaknak megfelelő idény gyümölcsöt, zöldséget részesítik előnyben.
Az iskolákban is többféle menüből lehet választani és azok is több fogásból állnak.
Összességében állíthatjuk, hogy a franciák úgy imádnak enni és főzni, mint ahogy egy-egy focimeccsen szurkolni.
És hogy nem maradjunk recept nélkül, lássuk a basemal történetét és készítését.
A mártásokat főtt, párolt húsokhoz, zöldségekhez adjuk. A besamel névadója a XVII. századi gourmond Béchamel márki akinek a szakácsa készítette el először. Sóval, szerecsendióval és cayenni borssal fűszerezett tejet forralt, közben lisztből és vajból fehér rántást készített, amibe beleöntötte a az átszűrt meleg tejet és állandó kevergetés közben az egészet felforralta. A végén még egy kevés tejszínt és vajat tett bele. Ez az igazi alapmártás amit ma már sokféleképpen lehet elkészíteni.
A képeket a printerest.com oldalakon találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése